A nárcizmus a pszichológiai energia önmagunkba történő befektetését jelenti (Tilney, 1998). Freud ezt a libidó kizárólagosan az én felé fordításaként írta le.

A nárcizmust gyakran negatívan értelmezzük, pedig egészséges formájában az önbizalom, a szenvedélyes élet és az önazonosság alapja. Mindannyian mozgunk a nárcizmus skáláján, hiszen életünk eseményei, kapcsolataink és belső állapotunk hatással vannak az önértékelésünkre.

Narcissism Spectrum Scale, NSS , (Malkin, 2015)

Craig Malkin nárcizmus skálája szerint az egészséges nárcizmus egy középutas állapot a szélsőséges grandiozitás és a teljes önértékelés-hiány között. Ez a fajta nárcizmus önszeretetet, önbizalmat és hiteles önkifejezést jelent, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy szenvedélyesen élje az életét, kiteljesedjen, és másokkal is törődjön.

✅ Az egészséges nárcizmus tehát nem önimádat vagy felsőbbrendűség, hanem egy olyan belső erő, amely segít abban, hogy a saját életünket éljük szenvedéllyel, felelősséggel és szeretettel – önmagunk és mások iránt egyaránt.

📉 Életünk során folyamatosan mozgunk a skálán, hiszen a környezetünk, tapasztalataink és belső állapotunk is változik. Kibillenhetünk akár az egészséges nárcizmusból egy önbizalomhiányos, szorongó állapotba, de akár egy egészségtelenül önközpontú vagy grandiózus irányba is.

Az egészséges nárcizmus nem egy állandó, statikus állapot, hanem egy rugalmas egyensúly, amelyben időnként lehetünk magabiztosabbak vagy éppen bizonytalanabbak, attól függően, hogy milyen külső és belső tényezők befolyásolnak minket. Az egyik legfontosabb különbség az egészséges és a kóros nárcizmus között az, hogy egy egészséges ember képes alkalmazkodni, reflektálni önmagára, és korrigálni, ha kibillen.

Ha valaki hosszabb időn keresztül megreked a skála egyik végletében – például krónikus önbizalomhiányban vagy szélsőséges grandiozitásban, az már problémát jelezhet, de a természetes ingadozás az egészséges pszichés működés része. 🔄✨

⚠️ Egészségtelen nárcizmus, azaz a skála felső végpontján

A kóros nárcizmus az ember személyiségének korai és mélyen gyökerező része, ezért nehéz megváltoztatni. A kóros nárcizmus okait kutató elméleteknek kiindulópontja, a korai időszakban megtapasztalt nem kielégítő gondoskodás, szülői-gondozói részről, azaz a gyermek természetes igényeinek a figyelmen kívül hagyása és kevés, vagy hiányzó reflektálás a gyermek igényeire.

A kóros nárcizmus az én túlértékelése, egy védekezési mechanizmus, amely gyakran a kapcsolat korai elvesztésének traumájára adott válasz. A gyermeknek pozitív visszajelzésekre van szüksége önmaga ápolásához és fenntartásához; ezeket nárcisztikus szükségleteknek nevezhetjük, és ezek teljesen természetesek.

Az egészséges fejlődés során a gyermekek egy normál nárcisztikus szakaszon mennek keresztül, amelyben azt tapasztalják, hogy az univerzum középpontjai – elég csak sírniuk, és a világ válaszol. Ha minden jól alakul, a gyermek nagyképűsége fokozatosan alábbhagy, miközben kisebb nárcisztikus sebeken megy keresztül, amelyek segítenek az egészséges önértékelés kialakulásában (Joines & Stewart, 2002), és ez is rendben van.

🚸 A gyermekkor hatása a kóros nárcizmus fejlődésére

A gyermekkel szembeni elutasító, rideg és sértő magatartás olyan nárcisztikus sebet ejthet, amely valószínűleg a „Ne létezz!” sorskönyvi parancs kialakulásához vezethet (Tilney, 1998, p. 76). Az ilyen módon sérült gyermekek megtanulják elfojtani sebezhetőségüket és valódi önvalójukat. A grandiózus hamis én mögött egy rémült, függő gyermek rejtőzik, aki attól fél, hogy megszűnik létezni, ha nem különleges és egyedi (Joines & Stewart, 2002).

Azok, akik életük első néhány évében hiányosságokat tapasztalnak az elsődleges gondozójukkal való kapcsolatban, gyakran nem képesek biztonságos és kielégítő közeli kapcsolatokat kialakítani. Úgy érezhetik, hogy nemkívánatosak és alapvetően nem szerethetők.

Ennek a hiányos környezetnek a túlélése érdekében érzelmileg elszakadtak a gondozóiktól, vagyis a csecsemő kizárta az internalizált anyát gyermeki énállapotából, hogy megvédje magát a további érzelmi sérülésektől.

Joines és Stewart (2002) azt sugallja, hogy a kóros nárcisztikus felépítésű embereket gyermekkorukban leértékelték vagy nem ismerték el, amikor természetes és normális gyermekként viselkedtek, diszfórikus érzéseikkel (pl. szorongás, szégyen, bizonytalanság) és függőségi szükségleteikkel (pl. gondoskodás, elfogadás iránti igény) együtt. Ezzel szemben csak akkor kaptak elismerést, amikor egy grandiózus, hamis ént mutattak be, amely mögött valódi érzéseik és szükségleteik rejtve maradtak.

A Függő Gyermek (Dependent Child) a strukturális énállapotmodellben van ábrázolva, amely a tranzakcióanalízis (TA) egyik elméleti kerete. Ez a modell az énállapotokat (Szülő, Felnőtt, Gyermek) és azok mélyebb szerkezeti felosztását mutatja be.

Lederer (1996, 1997) munkájában a Függő Gyermek a Gyermeki énállapot részeként jelenik meg, amelyben a gyermek belső élményei, szükségletei és sérülései tárolódnak. A modell szerint a Függő Gyermek az a sebezhető rész, amely az elutasítás és a szeretethiány következtében elszigetelődik és mélyen elrejtőzik. A Kemény Kölyök (Tough Kid) ennek a védekező mechanizmusa, amely megakadályozza a további sérüléseket azáltal, hogy minden intim kapcsolattól védi a Függő Gyermeket.

Ez a dinamika segíthet megérteni, hogyan alakul ki a nárcisztikus védekezés és miért olyan nehéz hozzáférni a valódi érzelmekhez és sebezhetőséghez.

Fontos megjegyezni, a TA-ban a struktúra a mélységről szól, mely megnyilvánulásaink forrása, és a pszichoterápia területe, coachingban érintjük, de dolgozni ezzel terápiában érdemes.

The Split (Lederer, 1996, p. 140)

A Tough Kid, vagyis Kemény Kölyök (felettes én) szlogenje: "A pokolba mindegyikükkel; én magam is meg tudom csinálni." A Kemény Kölyök védi a Függő Gyermeket, hogy megóvja a további érzelmi sérülésektől.

Ez a megosztott vagy nárcisztikus védekezés súlyos következményekkel járhat a személy életére nézve, beleértve a növekedés megakadását és a szoros, szeretetteljes kapcsolatok kialakításának nehézségét vagy lehetetlenségét. A Kemény Kölyök különböző formákban jelenhet meg – lehet nehezen kezelhető, lázadó, felsőbbrendű, vagy akár ezek kombinációja is.

🔥 Az egészségtelen nárcizmus típusai

Az egészségtelen nárcizmusnak két típusa ismert: a vulnerábilis és a grandiózus (Wink, 1991). Mindkét típusnak két megjelenési formája lehet: nyílt vagy rejtett.

A grandiózus–vulnerábilis felosztás a személyiségzavar formájára utal, míg a rejtett–nyílt különbségtétel a megnyilvánulás módját jelöli, vagyis hogy az egészségtelen nárcizmus a kapcsolatokban nyíltan vagy rejtetten jelenik-e meg (Pincus & Lukowitsky, 2010).

Mivel a forrásuk azonos, inkább egy dimenzió két végpontjáról van szó, nem pedig két különálló típusról.

A grandiozitás kizárólag a grandiózus nárcizmusra jellemző, míg a depresszivitás és a szorongásosság csak a vulnerábilis nárcizmus sajátosságai. A grandiózus nárcisztikus aktívan keresi a figyelmet, míg a vulnerábilis nárcisztikus csupán vágyik rá, de kevésbé képes azt nyíltan megszerezni.

Az érzéketlenség és a megtévesztés mind a grandiózus, mind a vulnerábilis nárcizmusra jellemző vonások. A megtévesztés a nárcizmus spektrumán azt jelenti, hogy az egyén tudatosan alakítja pozitív énképét, és a számára fontos eseményeket „kidíszíti” vagy „átszínezi”, hogy jobbnak tűnjön mások szemében. Ezzel szemben az érzéketlenség az empátia zavarában, a bűntudat és a megbánás hiányában nyilvánul meg, ami megnehezíti a valódi emberi kapcsolatok kialakítását.

A kóros nárcizmus és a szégyen

A szégyen a nárcizmus központi vonása. Ez a szégyen egy nem tudatos reményt hordoz, miszerint a másik fél vállalja a felelősséget a kapcsolati szakadás helyreállításáért. Ezzel szemben az önigazság a kapcsolat szükségességének tagadását jelenti.

Minden feloldatlan archaikus szégyen fokozza az aktuális kritika fájdalmát, ezáltal a nárcizmus egyik meghatározó jellemzője a kritikára való akut érzékenység (Erskine, 1994).

A nárcisztikus patológiás szégyen azt az érzést jelenti, hogy az egyén nem látható, nem számít (Cornell, 1994). Ez egy fatális szülői kudarc eredménye, mintha a gyermeknek semmi jelentősége nem lett volna a szülő számára.

A szégyenben lévő egyén hajlamos állandóan keresni és gyakran megszerezni az önértékelés és önbecsülés szó szerinti bizonyítékát a teljesítmény révén, mivel sorskönyvi hiedelme tulajdonképpen az, hogy „Valami baj van velem”.

Ez a hiedelem kognitív védelemként működik, amely segít elkerülni a megalázó élmények fájdalmának teljes tudatosulását, miközben gátolja a személy természetes kapcsolat iránti igényének kifejezését. Funkciója, hogy fenntartsa a kötődés érzését a kapcsolatban, ugyanakkor ez az életöröm, a spontaneitás és az intimitás izgalmának rovására megy (Cornell, 1994).

🔄 A 22-es csapdája: miért nehéz változtatni? Az egészségtelen nárcizmus azért a 22-es csapdája, mivel a nárcisztikus zavarral rendelkező egyének meggyőződése, hogy velük minden rendben, és nem szorulnak segítségre, ellenkezőleg, mások nem OK-k. Általában a pszichológiai rendelőket a nárcisztikus túlélők töltik meg, és évekbe telnek helyreállítani önbecsüléseket, saját valóságaikat, megszabadulni az elszenvedett traumáktól, és feltárni saját működésüket, meghúzva saját határaikat, visszatalálva és megélve érzéseiket.

💔 Amikor már nem érzed magad fontosnak… ideje meghallani a saját hangodat

Ha egy kapcsolatban folyamatosan érzéketlenséggel és megtévesztéssel találkozol 😔, ha úgy érzed, hogy nem számítasz, nem vagy fontos 💔, és a másik ember viselkedése leértékel, elbizonytalanít, vagy állandóan kétségek között tart 🤯, akkor ez már nem egyszerűen nehéz időszak – ez egy olyan dinamika, amely rombolja az önbecsülésedet és az érzelmi stabilitásodat 🧘‍♀️.

Egy egészséges kapcsolatban 🤝 kölcsönösség van: a másik figyel rád, visszajelzést ad, és érzelmileg elérhető. Ha viszont folyamatosan csak adsz, próbálsz alkalmazkodni, de cserébe érzéketlenséget vagy manipulációt kapsz 😵‍💫, akkor sajnos itt az ideje húzni a nyúlcipőt 🏃‍♀️💨.

Ne várj arra, hogy a másik majd egyszer felismeri, mennyire értékes vagy ⭐. Te magad vagy az, akinek ki kell mondania: elég. 🚦 Az önértékelésed és a mentális jólléted többet ér, mint egy olyan kapcsolat, ahol folyamatosan bizonytalanságban és mellőzöttségben tartanak 🚫.

Önbizalomhiány és bizonytalanság – azaz a skálán lefelé, vagy a skála alsó végpontján

Az alacsony nárcizmus egyik legfőbb jellemzője az önértékelés sérülékenysége. Az érintettek gyakran leértékelik saját képességeiket, úgy érzik, hogy nem elég jók, és kételkednek abban, hogy érdemesek-e a sikerre vagy a szeretetre. Ez a belső bizonytalanság arra készteti őket, hogy folyamatosan külső megerősítést keressenek – mások elismerése válik önértékelésük elsődleges forrásává, hiszen belül nem érzik elég stabilnak önmagukat.

Gyakran előfordul, hogy nehezen húznak határokat, mert félnek az elutasítástól. Inkább alkalmazkodnak, háttérbe szorítják saját szükségleteiket, csak hogy megőrizzék a harmóniát egy kapcsolatban. Ez a konfliktuskerülő hozzáállás sokszor megakadályozza őket abban, hogy kiálljanak saját igazukért vagy kifejezzék valódi érzéseiket. Félnek a konfrontációtól, mert attól tartanak, hogy másokat megbántanak, vagy akár elveszítenek egy fontos kapcsolatot.

A háttérben gyakran egy folyamatos szorongás húzódik meg – egy állandó aggodalom amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk. A külső elvárásoknak való megfelelés szinte kényszerítő erővé válik, miközben belül egyre erősebben él az érzés, hogy valami hiányzik: a saját önazonosságuk és belső biztonságuk.

⚠️ Hogyan alakulhat ki?
A tranzakcióanalízis (TA) megközelítése szerint a gyermekkorban nem kapott megfelelő pozitív visszajelzések és a túlzott kritikák önbizalomhiányt és visszahúzódó személyiséget eredményezhetnek. Amikor a gyermek azt tanulja meg, hogy önmaga kevés értéket képvisel, hajlamos lesz túlzottan mások véleményére támaszkodni, és háttérbe szorítani saját igényeit.

💡 Mit lehet tenni az egyensúly megtalálásáért?
✅ Önismereti munka – Felismerni és tudatosítani azokat a mintákat, amelyek alacsony önértékelést okoznak.
✅ Határhúzás gyakorlása – Megtanulni, hogy saját igényeink is fontosak, és kiállni magunkért.
✅ Belső megerősítések fejlesztése – Nem csak külső visszajelzésekre hagyatkozni, hanem önmagunkban is bízni.
✅ Konfliktuskezelés tudatosítása – Megtanulni egészséges módon képviselni az álláspontunkat.

Az egészséges nárcizmus egy olyan állapot, amelyben az önértékelés stabil, az egyén képes kapcsolódni másokhoz, és önbizalommal, hitelesen fejezi ki önmagát. A cél tehát nem az, hogy teljesen elkerüljük a nárcizmust, hanem hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt! ⚖️✨

📚 Források:

• Heathcote, A. (2006). Applying Transactional Analysis to the Understanding of Narcissism, Transactional Analysis Journal, 36(3), 228-234. DOI: 10.1177/036215370603600306
  
• McFarren, C. (1998). Narcissism: “I’m OK, You’re Not!”, Transactional Analysis Journal, 28(3), 244-250. DOI: 10.1177/036215379802800308
  
• Joines, V., & Stewart, I. (2002). Personality Adaptations: A New Guide to Human Understanding in Psychotherapy and Counseling. Lifespace Publishing.
• Tilney, T. (1998). Dictionary of Transactional Analysis. Whurr Publishers.
• Wood, K. (n.d.). How To Know If A Narcissist Is Finished With You. Kamini Wood
  
• Wink, P. (1991). Two Faces of Narcissism. Journal of Personality and Social Psychology, 61(4), 590-597.
  
• Pincus, A. L., & Lukowitsky, M. R. (2010). Pathological Narcissism and Narcissistic Personality Disorder. Annual Review of Clinical Psychology, 6(1), 421-446.
  
• Erskine, R. G. (1994). Shame: The Underside of Narcissism. Transactional Analysis Journal, 24(3), 128-135.
  
• Cornell, W. F. (1994). The Shame of It All: A Clinical Case Study of Transactional Analysis Psychotherapy. Transactional Analysis Journal, 24(2), 67-79.
  
• Lederer, G. (1996). The Split: Narcissistic Defenses and the Struggle for Connection. Transactional Analysis Journal, 26(2), 140-147.
  
• Lederer, G. (1997). The Unwanted Child Syndrome: Understanding Narcissistic Personality. Transactional Analysis Journal, 27(3), 190-200.
  
• Szabolcs, B., & Nagy, L. Nárcizmus: Struktúra és kötődés. Pécsi Tudományegyetem.
  
• Balázs, B. (2023). Lehet egészséges a nárcizmus? Mindset Pszichológia