Gondoltál már arra, hogy egy egyszerű beszélgetés mennyi rejtett üzenetet hordozhat? A kommunikáció nem csupán szavak cseréje, hanem sokkal több annál: érzelmek, szándékok és különböző belső állapotok kifejeződése. Ha figyelmesen hallgatunk, felismerhetjük, hogy egy-egy mondat mögött milyen viselkedési minták húzódnak meg. Nézzünk egy hétköznapi példát!
Reggel van, és Nóra épp egy kávét készít magának az irodában. Belép Gábor, a kollégája, és a szokásos mosoly helyett egy morcos pillantást vet rá.
– Gábor, minden rendben? – kérdezi Nóra. – Nem igazán. A főnök már megint új szabályokat akar bevezetni, és persze senkit sem kérdezett meg róluk. (lázadó gyermeki)
Nóra hallgat, és közben tudatosan figyeli, milyen énállapotból reagáljon. Ha automatikusan a kritikus szülő szerepébe lépne, talán azt mondaná: „Gábor, ne panaszkodj már állandóan, alkalmazkodj inkább!” De inkább egy másik megközelítést választ.
– Értem, hogy ez frusztráló lehet. Mi lenne, ha együtt átgondolnánk, hogyan lehetne ezt az új szabályt a csapat előnyére fordítani? (felnőtt)
Gábor felsóhajt, és a kezeibe temeti az arcát.
– Tudod mit? Igazad van. Talán tényleg van benne valami hasznos is, csak nehezen látom meg.
Eközben belép Júlia. – Szerintem is jobb, ha elfogadjuk, amit a főnök mond. Végül is mindig így szokott lenni, és nincs sok beleszólásunk. (alkalmazkodó gyermeki)
Ádám közbeszól: – Ez igazságtalan! Miért mindig ő dönt? Felháborító, én nem fogok így dolgozni! (lázadó gyermeki)
Emma viszont mosolyogva így szól: – Mi lenne, ha játékosan közelítenénk meg? Készíthetnénk egy vicces infografikát az új szabályokról, így talán könnyebb lenne elfogadni! (szabad gyermeki)
A mindennapi kommunikációban gyakran tudattalanul váltogatunk az énállapotok között. Ha Gábor is felnőtt módon kommunikál a főnökkel, lehet, hogy sikeresebb párbeszédet folytathat. Ha Nóra kritikusan reagált volna, valószínűleg csak olaj lett volna a tűzre.