Anna és Péter két vállalkozó, akik nagyon különböző módon vezetik a csapatukat.

🔻 Péter a felelősségcsapdában él. Reggel belép az irodába, és már a telefonján dühös üzenetek várják. Az egyik ügyfél panaszkodik, hogy nem kapott időben visszajelzést. Péter rögtön a csapatára támad: „Miért kell nekem mindig mindent kézben tartanom?! Miért nem tudtok egy dolgot rendesen megcsinálni?” Az alkalmazottak elhallgatnak, néhányan lesütik a szemüket.

Egész nap feszülten dolgozik, és ahogy halad előre a nap, egyre inkább azt érzi, hogy minden felelősség az ő vállán nyugszik. Ha ő nem figyel, minden széthullik. Délután az egyik kollégája odalép hozzá: „Túl sok a munka, nem bírjuk.” Péter sóhajt: „Majd én megcsinálom!” Magára vállalja az extra feladatokat, mert úgy érzi, ha nem ő, akkor senki sem csinálja meg rendesen.

Ahogy telik az idő, egyre frusztráltabb lesz. Senki sem segít neki, de igazából nem is ad lehetőséget másnak, hogy felelősséget vállaljon. Az este ismét egyedül találja a számítógép előtt, kimerülten, azzal a keserű gondolattal, hogy senki sem értékeli az erőfeszítéseit. „Mindig én viszem el a balhét...” – gondolja magában, mielőtt éjfélkor kikapcsolja a gépet.

🔺 Anna ezzel szemben másképp működik, de néha ő is elcsúszik. Reggel őt is ügyfélüzenet várja. Nem pánikol, nem kapkod, hanem egy megbeszélést hív össze: „Mi történt? Hogyan előzhetjük meg legközelebb?” A csapat tagjai nem félnek megszólalni, ötleteket mondanak, és együtt keresik a megoldást. Anna nem felelős minden döntésért – teret ad a csapatának, hogy ők is vállalják a felelősséget.

De vannak napok, amikor ő is elcsúszik. Egyik délután egy csapattag leterhelten panaszkodik: „Ezt így nem fogjuk tudni időben befejezni.” Anna érzi a kísértést, hogy azonnal átvállalja a problémát és gyors megoldást kínáljon. Egy pillanatra belép a „megoldom helyetted” üzemmódba, és majdnem kimondja: 'Akkor majd én megcsinálom helyetted.'

De ekkor megáll, vesz egy mély levegőt, és helyette azt kérdezi: „Mit gondolsz, hogyan lehetne hatékonyabban elosztani a feladatokat?” Ahelyett, hogy ő találna megoldást, hagyja, hogy a csapat együtt alakítsa ki. Az eredmény? Senkinek nem kell túlóráznia, mindenki érzi, hogy részt vesz a megoldásban, és a munka gördülékenyen halad tovább.

Este Anna egy nyugodt, elégedett csapatot hagy hátra. Tudja, hogy másnap is számíthat rájuk, mert ők is magukénak érzik a munkát. A döntések közösen születnek, és mindenki felelősséget vállal a saját munkájáért.